Munkahelyi kockázatértékelés

A munkahelyi kockázatok feltárása, a megelőzési stratégia kialakítása a munkáltató feladata.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. § (2) bekezdése kimondja, hogy a “munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat”.
A kockázatértékelés elkészítése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül, munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi szakember közreműködése tehát nélkülözhetetlen a feladat elvégzéséhez.
A munkáltató valamennyi munkahelyre vonatkozóan köteles elvégeztetni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok felmérését, és ennek dokumentálását.
A munkáltatónak valamennyi tevékenységét lényegében erre alapozva kell megkezdenie és folytatnia.
A munkahelyi kockázatértékelés szempontjából a legfontosabb, hogy a munkáltató a kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a megelőző intézkedések meghatározását – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles elvégezni.
A kockázatértékelés dokumentumát legalább 5 évig meg kell őrizni, kivéve, ha felülvizsgálati jegyzőkönyv másként rendelkezik.

A kockázatok becslésének elve a bevezetéstől kezdve azonos, de az elmúlt évtizedek során számos módszere alakult ki. Ezek közül az EU kockázat-analízisnek (kockázatelemzésnek) nevezett módszerével végezzük el a munkahelyen előforduló kockázatok felmérését, csökkentésükre javasolt intézkedési tervet. A kockázatelemzés három lépcsős folyamatból tevődik össze, amelynek első részében a kockázatot meghatározzuk (ún. kockázatbecslés), majd a kockázatot a javasolt intézkedéseinkkel csökkentjük (ún. kockázatkezelés) és végül a kockázatkezelés eredményeiről az érintetteket tájékoztatjuk (ún. kockázat-kommunikáció).

Cél és tárgykör

A kockázatértékelés célja a munkavégzésből eredő azon veszélyforrások meghatározása, amelyek a munkafolyamatokat végző személyekre, illetve a szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek egészségkárosodást feltételező veszélyt jelenthetnek. Célja továbbá becsléses alapon a kockázat mértékének a meghatározása, továbbá javaslattétel a kockázat feltételezett hatásának csökkentésére, műszaki megoldással, vagy ahol ez nem lehetséges személyi védőeszközök biztosításával.

A kockázatelemzés és értékelés a vizsgálatok időpontjában meglevő állapot, valamint érvényes dokumentációk és utasítások alapján történik. A jelentés megállapításai, továbbá a javaslatok az ezek alapján történő rendeltetésszerűen működő folyamatokra vonatkoznak.

Általános feladat:

  • a munkavállalókat, a tevékenység hatókörében tartózkodókat, érő baleseti veszélyek, kóroki tényezők feltárása,
  • a hatályos munkavédelmi jogszabályoknak, szabványoknak való megfelelőség vizsgálata,
  • a helyi körülmények között a legkisebb kockázat eléréséhez szükséges javaslatok megtétele.

A helyszíni felülvizsgálatok és a kockázatértékelés magában foglalja:

  • az egész munkakörnyezet vizsgálatát,
        • általános munkahely vizsgálatát,
        • konkrét munkavégzés helyének felmérése,
  • a dokumentációk átvizsgálását,
  • gépek, berendezések vizsgálatát,
  • alapanyagok, késztermékek vizsgálatát,
  • munkakör, technológia, munkaműveletek vizsgálatát,
        • a dolgozókat ért kóroki tényezők vizsgálatát
        • anyagmozgatás
        • képernyő előtti munkavégzés
  • a fentiek alapján a kockázatok minőségi értékelését.

Ezen belül:

  • Az elemzés és értékelés kiterjedt a munkahelyek és a kapcsolódó rendszerek elemzésére, felmérésére, összevetésére a követelményekkel, és ezek alapján szükséges további elemzések elvégzésére. Magában foglalta valamennyi a kockázatok feltárásához szükséges dokumentáció elemzését és értékelését a munkavédelmi irányítási rendszer figyelembevételével.
  • Az elemzés során nyert adatok összegyűjtése és rendszerezése alapján a kockázatok hatásainak, várható következményeinek, valószínűségének meghatározására, az üzemen belüli kockázatok nagyságának megbecsülésére.
  • Mindezek alapján javaslatokat teszünk szükség szerint:
    • a kockázatok csökkentésére, a munkahelyi biztonság javítására,
    • az esetlegesen bekövetkező káros hatások következményeinek csökkentésére.
      • Olyan műszaki és/vagy szervezési javaslatok megtétele, amelyekkel a körülmények javíthatók, a munkavállalók veszélyeztetése, a baleset és egészségkárosodási kockázata csökkenthető, illetve az adott műszaki és gazdasági környezetben megvalósíthatók.
      • A javaslatok magukban foglalják a feltárt kockázat mérlegelését, súlyozását és beavatkozás sürgősségét.

Kockázat kezelés

A mennyiségileg értékelt kockázatot leggyakrabban a kérdéses határértékhez hasonlítjuk és megállapítjuk, hogy a becsült kockázat elfogadható-/eltűrhető-e, vagyis: nem haladja-e meg a határértéket. Ha a kvantitatív becsléssel nyert kockázat meghaladja a határértéket (>10 µR), a kockázatot a kockázatkezelés második lépése stratégia szerint kezeljük.

 A kvalitatívan meghatározott kockázatot ugyancsak értékeljük, és megállapítjuk, hogy az elfogadható-e.

Ennek megítélésére a munkakörökre vonatkozó értékelő táblázat figyelembevételével a következők szerint járunk el.

Ha az esemény bekövetkezésének valószínűsége „lehetetlen” vagy „nem valószínű, de lehetséges” a kockázatot elfogadhatónak minősítjük.

Ha az esemény bekövetkezésének valószínűsége „lehetséges” vagy „elkerülhetetlen”, a kockázatot nem elfogadhatónak minősítjük.

Ez esetben a tennivalóinkat a kockázatkezelés második szakasza, az ún. kockázatkezelési stratégia szerint folytatjuk.

 A kockázat értéke matematikailag az alábbi egyenlettel írható le:

R = W x K

Ahol az R a kockázat (risk), a W a bekövetkezés lehetősége. Értékük 0 és 1 között változik. A 0 azt jelenti, hogy lehetetlen, hogy az esemény bekövetkezik, 1 azt jelenti, hogy bizonyosan bekövetkezik az esemény. K a következmény súlyosságát jelző tényező, elhanyagolható következmény esetében 0, halálesetén 1.

Amennyiben az adott populáció minden egyes tagjánál érvényesül a kockázat, akkor R=1.

Ez az eset azonban a valóságban lehetetlen, ezért a gyakorlatban a kockázat egy milliomod részével számolunk. Ezt nevezzük mikrorizikónak (µR).

Kockázatkezelési stratégia

Ha a kvalitatív vagy a kvantitatív becsléssel az elfogadható/eltűrhető kockázatnál nagyobb kockázatot állapítottunk meg, kockázatkezelési stratégiát dolgozunk ki; a stratégiában összegzett intézkedések szerint eljárva el kívánjuk érni, hogy a kockázat az elfogadható/eltűrhető értékre vagy az alá csökkenjen.